Angyal vagy Ördög?

 

Angyal vagy ördög?

 

 

Gábor megcsókolta a lányt, akiért már hetek óta epekedett. A gyönyör helyett nemvárt hányinger kerítette a hatalmába. Nem törődött vele hiszen végre megérinthette ezt a különleges lányt és az övé lehet. Próbálta beszippantani a lány frissen mosott illatának a haját, de a rossz érzés nem múlt el. Lassan kezdte kiverni a víz és az émelygés erősödött, ahogy a lány finom bőrét érintette lágyan az ujjaival. Imola hanyat dőlt és szorosan magához húzta a fiút. Gábort megcsapta a lány finom, de annál erőteljesebb parfüm illata és akkor hirtelen felpattant és kirohant a WC-re. Még épp időben ért ki, hogy mindent kiadjon magából. Nem tudta, hogy mi történhetett vele, mert nem volt az a rosszul levő fajta.

 

Mikor végzett kétségbeesetten nézett körül és rájött, hogy itt nincs se fogkrém, se fogkefe. A barátja félig kész lakásában voltak Budán, ahonnan egész Budapestre rálátni. Idehozta a lányt, pontosabban taxival jöttek. Gondolta, hogy milyen romantikus estét fognak itt a gyönyörű kilátásban eltölteni. Nem így alakult! Ilyenre nem készült fel, hogy fogkefét és fogkrémet is hozzon magával. Valójában nem bánta, mert annyira gyengének érezte magát, hogy talán csak összeesni volt ereje.  

 

Kitámolygott a fürdőszobából. Imola teljesen meztelenül várta az ágyon. Gyönyörű volt. Bársonyos, hab fehér, tökéletes formájú teste szinte beleolvadt a hófehér ágyneműbe. Csak a hosszú vörös haja és a vérvörös körmei ütöttek el kontrasztosan az angyalhoz méltó látványtól. Mintha maga lenne az angyal és az ördög is egyben. Gábor egyre inkább kezdte gyanítani, hogy nem angyallal van dolga.

 

Az egész két hete kezdődött egy rock koncerten. Gábor napok óta rosszkedvű volt, mert nem sikerültek az utóbbi párkapcsolati próbálkozásai és folyton kikosarazták. Nem tudta, hogy mi volt a baj vele. Rendes volt, udvarias, nem volt ugyan, az a férfi szépség, de magas vékony alkatával és szimpatikus, nyílt tekintetével úgy gondolta, hogy sikere lehet a nőknél. Valahogy mégsem volt. Nem tudta, hogy mi lehet a hiba. Ő senkit nem akart átvágni, megcsalni, mégis egyedül volt már hónapok óta. Egyetlen lány társasága Judit volt a legjobb barátnője. Vele tényleg csak barátok voltak. Judit segített neki ötleteket, tanácsokat adni és tartotta benne a lelket mikor neki volt keseredve. Ez a szombat is ilyen nekikeseredős napnak indult. Aztán Judit átjött és kiparancsolta az ágyból.

—Elegem van a nyavajgásodból és abból, hogy folyton sajnáltatod magad. Kapd össze magad, mert elviszlek egy koncertre.

Gábor próbált ellenkezni, de Judit nem engedett, mindenképpen elrángatta a fiút a rock koncerte, még ha késve is, de megérkeztek.

 

A késés miatt keresztül kellett menniük az egész soron. Gábor ekkor figyelt fel a lányra. Gyönyörű volt a hosszú vörös hajával, kirítt a többi hétköznapi ember közül. Ahogy elhaladt előtte ráemelte angyalian ártatlan kék szemét. Gábor majd elalélt a gyönyörtől és kétszer is megtaposta a lány melletti idősebb férfit. Akkor még azt hitte, hogy a férfi az apukája.

 

A fiú innentől kezdve képtelen volta a koncerte figyelni, minden alkalmat megragadott, hogy lássa a lányt. Érdekes módon a vöröshajú angyal is folyton úgy helyezkedett, hogy Gábort nézhesse. A fiú repkedett a boldogságtól. Miközben tartott a koncert Gábor a lányt figyelte és hamar rájött, hogy a gondoskodó idősebb férfi nem lehet az apukája. Túl szorosan bújtak össze és …..és megcsókolta. Gábort a hányinger kerülgette, de nem törődött vele. Teljesen elveszett a ragyogó kék szempárban, ami még csókolózás közben is őt figyelte.

Ekkor jött rá, hogy mindenáron kapcsolatba kell lépnie a lánnyal. De, hogyan csinálja? —ez volt a bökkenő. Judittól papírt és tollat kért. Gyorsan felírta a telefonszámát és a nevét a papírra. Jól összehajtogatta kisméretűre, hogy beférjen a kezébe.

 

Innentől kezdve csak azt várta, hogy végre vége legyen a koncertnek. Ez két óra múlva be is következett. Még volt néhány ráadás szám, amit alig tudott kivárni. Amint végleg levonultak a zenészek a színpadról szinte felpattant és igyekezett kifelé.  Amikor az idősebb férfihoz ért „véletlenül” lelökte a férfi kezében lévő esernyőket. Míg a férfi bosszúsan morgott, valami olyasmit, hogy “ezek a mai fiatalok”és lehajolt, hogy összeszedje az elejtett esernyőket, addig Gábor elkapta az angyal szemű lány kezét és beletette az összehajtogatott papírt és vissza sem nézve haladt tovább. Ő minden tőle telhetőt megtett. Nem látta, hogy a lány mosolyogva elrejti a papírt a táskájában, majd az idősebb férfi felé fordul kedvesen.

 

Gábor mikor távolabb került tőlük még visszanézett és látta, hogy a férfi óvón tartva a lányt, kifelé haladnak és hangosan kacagnak. A fiú belsejét mardosta a kétség és a féltékenység. Vajon újra láthatja még ezt a gyönyörű lányt?

 

Egy hét telt el a koncert óta és semmi nem történt. Gábor a kétségbeesés küszöbén állt. Napok óta nem evett, nem járt le edzeni. Judit a barátjával töltötte a napokat így nem volt ideje ápolni a lelkét. Ez is hiányzott neki, hogy valakivel jól kibeszélhesse magát. Épp a szobájában kuksolt, őrült, vad zenét hallgatva, amikor megcsörrent a mobilja. Nem is vette volna észre, ha nem villog. Gyorsan lehalkította a zenét és felkapta a telefon:

—Haló! —szólt bele és igyekezett leplezni a hangja remegését.

—Jó napot! Gábort keresem!—egy ismeretlen, de kellemes hang szólalt meg.

—Én vagyok!

—Szia! Imola vagyok a rock koncertről. Nekem adtad a telefonszámodat.

—Hát te nem kapkodtad el! — ezt tudta kinyögni. Micsoda? Teljesen megbolondult? Végre felhívja ez az angyal, ő meg egyből megmossa a fejét.

A lány nem válaszolt. Basszus, ezt elrontotta! Hogy lehet ennyire ostoba!

—Mármint nem úgy értettem—próbálta menteni a menthetőt. —Csak már egy hete várom, hogy felhívj!

—Akkor most felhívtalak!—válaszolta a lány nevetve.

Jól van, akkor nincs nagy gáz! Oldódott a hangulat. Gábor is felengedett. Beszélgettek koncertről, filmekről és általában véve csacskaságokról.

Végül Gábor nem bírta tovább és kibökte:

—Az a pasid volt, akivel voltál?

Rövid szünet majd a lány kedves hangon megszólalt:

—Ja, hogy az az öreg ürge! Nem, nem a pasim.

—De én úgy láttam, hogy csókolóztatok! —próbált még puhatolózni a fiú.

—Hát igen. A pasim volt, de már nem az! Túl öreg volt hozzám!

—Az igaz! —kezdett Gábor megnyugodni.

—Akkor most szabad vagy?

—Természetesen!

—Ezek szerint akkor találkozhatunk? —Gábor el sem hitte, hogy ezt kinyögte.

—Persze.

Gábor legszívesebben örömében cigánykerekezett volna, ha tud, de amúgy is a szobában volt, így csak belül ugrált. Megbeszélték, hogy másnap elmegy a lányért elviszi valami szép helyre. Már tudta is, hogy hová.

 

Miután letették a telefont tudatosult benne, hogy az ő kocsija szervízben van, mert a múltkor sikerült összetörnie. Most már nem akart kavarni. Megbeszélte Judittal, hogy vigye el a lányhoz és onnan majd taxival viszi tovább.

 

Így is lett. Másnap pontban este 6-kor becsöngetett Imolához. Gábor rettenetesen zavarban volt. A kocsi hiány is bosszantotta, meg az is, hogy végre randiznak. Imola hófehér libbenős nyári ruhában volt, ami sejtelmesen hol takarta, hol elővillantotta tökéletes alakját. Vörös haja élénk kontrasztként borult a vállára vörös mintázattal terítve be a hófehér ruhát.

 

Gábor annyira nem volt önmaga a gyönyörű látványtól, hogy mikor Imola megkérdezte, hogy megkínálhatja-e csokoládé tortával akkor igent mondott. Két szeletet is betolt, mire rájött, hogy nem is szereti a csoki tortát, mert túl édes és túl csokis az ő gyomrának. Már nem volt mit tenni. Megette.

 

Gábor taxit hívott és taxival mentek a barátja budai felújítás alatt álló villájába. Ahogy Gábor sejtette Imola oda volt a kilátástól. Azonnal megengedte Gábornak, hogy megcsókolja miközben gyönyörködtek a városban.

 

Ezek után már gyorsan az ágyban kötöttek ki, majd Gábor a WC-ben. Most ott állt a fürdőszoba ajtóban. Remegő testét az ajtófélfának támasztotta, hogy ne essen össze. Imola kívánatosan feküdt az ágyon és ragyogó kék szemével szemérmesen pillogott rá. De, ez ekkor már nem hatott a fiúra. Meglátta a lány valódi énjét. A WC-ben kiadta magából a teljes bódultságát, mintha korábban szerelmi bájitalt itattak volna vele, és az most mind kiürült volna belőle, az émelyítően édes csoki tortával együtt. Olyan tisztán látta a lányt, erősen, kontúrossan. Elmúlt a bódulat, a homály, ami eddig fogva tartotta. Látta a lány belső romlását. Kívülről gyönyörű volt, de meglátta Imola valódi arcát. Azt az önzést, hogy csak ő számít, csak ő létezik a földön és minden férfi ő érte él. Minden férfi azért él, hogy az ő kegyeit keresse és őt szolgálja.

 

Gábornak még mindig kavargott a gyomra, de már teljesen üres volt belül. Nem csak a gyomra a szíve is kiürült! És akkor ott megértette, hogy mi a baj vele. Rájött, hogy eddig mindig a lányok külsejét nézte, hogy milyen az alakjuk, a szemük színe, a hosszú hajuk és soha nem vizsgálta, hogy milyen a szívük. Pedig a szív a legfontosabb! Egy hidegszívű lány, aki csakis magával törődik, mint Imola, aki önmagába szerelmes, sosem fog tudni mást szeretni. Neki, Gábornak, olyan lányt kell keresnie, aki melegszívű és törődik a környezetével.

 

—Mit állsz ott?—kérdezte negédesen Imola—Gyere ide, várlak! Végre megkaphatod, amire hetek óta vágytál!

Gábor imbolyogva elindul a lány felé. Menet közben felvette Imola ruháját. Mikor odaért az ágyhoz, átnyújtotta Imolának a ruhát és így szólt:

—Öltözz fel! Hívok neked egy taxit!—hangja rekedt volt a rosszullét miatt, de határozott.

 

A lány értetlenül nézett rá azokkal a ragyogóan kék szemeivel:

—Mi történt? Már nem kívánsz? Nem tartasz szépnek?

—De, nagyon gyönyörű vagy! —mondta, majd hozzátette magában:„Kívülről”.

Imola még mindig meztelen volt és próbált hatást fejteni a fiúra. Gábor elfordult, hogy ne is lássa:

—Öltözz fel! Hívok neked egy taxit! —szólt oda a háta mögött.

 

Imola durcásan kezdett öltözködni:

—De, most mi történt? Nem is feküdtünk le! Már nem kívánsz?

—Rosszul vagyok—válaszolta Gábor az igazat. —Nem kellett volna megennem a tortákat. Felkavarták a gyomrom.

—Ó! —ennyit mondott a lány. Ennyi volt az összes reakciója és azonnal megint magával foglalkozott:

—Jól van. Akkor legközelebb, mikor jól vagy, újra találkozunk!

—Nem lesz legközelebb.

—Te most szakítasz velem? — kezdett a kedves hang hibáztatóvá válni.

—Ne légy nevetséges! Hogy szakítanék veled, hiszen nem is jártunk. Most találkoztam veled először.

—Ó! Akkor neked csak ennyi volt? Csak szórakoztál velem? —Imola kezdett kiakadni.

Gábor magában nevetett: „Szerintem te szórakoztál velem és az idősebb pasival is. Mindenkivel csak szórakozol.” —gondolta magában.

 

Közben Imola felöltözött és Gábor hívott neki egy taxit. Amíg taxira vártak a lány tüntetően nem szólt hozzá. Gábor őrült neki, mert még mindig nehezére esett koncentrálni és kifárasztotta a beszéd.

 

Miután megjött a taxi Gábor segített Imolának beszállni, megmondta a címet és ki is fizette azon nyomban. Ő nem szállt be.

—Te nem jössz? —kérdezte a lány lehúzva az ablakot még egy utolsó próbálkozásra—Már nem is akarsz látni többet?

 —Te gyönyörű lány vagy, Imola! —válaszolta Gábor—De, úgy érzem, hogy te nem az a lány vagy, akit én keresek!

—Tényleg? Hát akkor kit keresel? Egy dagadt, rövid hajú, barna szemű, unalmas nőt? —Imola már őrjöngött.

 

Gábor tovább mosolygott: „Igen, ha melegszívű, akkor őt keresem!”—gondolta magában és nézte ahogy a taxi elhajtott. Mély levegőt vett és végre megcsodálta a lába elé terülő várost! Nem érezte magát lehangoltnak, nem érezte magát elkeseredettnek és ez meglepte. Nyugalmat és bizonyosságot érzett. Tudta, hogy új fejezet nyílik a párkapcsolataiban!



 
 

 

 

Vélemény, hozzászólás?